|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[9-1]
Norvégia gondolatától már kezdett libabőözni a hátam, szörnyű egy hely, mit ne mondjak. London mindig is a kedvencem mardt. Itt legalább sosem fagytam úgy igazán halálra, és nem állandóan. Az eső állandóan fiss levegőt biztosított, és ez a város állandó izgalmakkal járt. Na nem mintha, alapvetően a munkám lett volna elég izmakkal teli,egyszrűen szerttem a városban élő pezgsést. A rengeteg túrista nem kelett volna, mert az állandó kérdezősködédkük az agyamra ment, de tulajdonképpen én már régen Londont könyveltem el a városok legnagyobbikának. És amikor itthon voltam az én "kis" városkámban nem akartam Norvégiára és a hókupacaira gondolni. Se az agyi károsult királyukra, akiért mindenki oda volt. Örültem, ha egy kicsit távol lehet kőle.
Közben csörgött atelefonom, így felvettem és a fülemhez emeltem, majd hallgattam a főnök dumáját, miszerint azonnal mennyek Carter irodájába. Közben két felé figyeltem, mert Darcy is nekm beszélt.
- Rendben, a viszont látásig! -intettem a lányank, és ismét megirigyeltem, mert én is azzal a voanttal indultam volna hazafelé, de a főnökömnek is most kellett ezzel zaklatni.Ígyx a fülemhez szorítva a telefont magyaráztam neki, majd ő túlüvöltött engem, és ez így mnet mind addíg míg oda nem értem az öreg Carter irodájába, aki közölte velem, hogy nagyon fontos az ügy, úgyhogy azonnal tegyem le a telefont. Én engedelemesn elemletem a telélefonom a fülemtől, és kinyomtam az ordibáló felttesem, majd a nagyfőnökre öszpontosítottam. A hírek, amiket kaptam nem voltak túl jók. Na jó ez enyhe kifejezés, hogy nem voltak túl jók. Ismét Norvégiába kellett mennem... A norvég király párnapja elment a hétvégi házába, és a közeli erdőben találták meg a holttestét. El kellett kapnom a gyilkosát.
//Darcy és Seth játék vége//
|
Általában bőven megelégedtem azzal, ha a kutyámnak kipanaszkodtam magam, de most meglepett, hogy mennyire jólesik egy emberrel is megosztani a negatív nézeteimet. Főleg, hogy Seth egyetértett velem abban, hogy a norvég uralkodónak segítségre van szüksége, méghozzá szakszerű segítségre. Lassan ittam a kávémat, miközben a férfit hallgattam. Igazat megvallva, talán csak velünk volt a baj, hiszen az országban szerették a királyt, az őrök is pozitívan álltak hozzá. Vagy csak mindegyikük vak volt és süket abban az országban. Az uralkodónak orvosokra volt szüksége, akik minden bizonnyal valami veszélyes fokú paranoiát állapítottak volna meg nála, és örökre száműzték volna a hegyekbe egy vidéki kis villába, ahol élete végégig boldogan élhet, messze a civilizációtól.
Ez nem is hangzott olyan rosszul. Néha én is vágytam ehy helyre, ami minden embertől távol van, valami festőien szép környezetben, ahol naphosszat olvashatok és festhetek. De először is, Kingsman voltam, és az utazás a munkám része voltam, másodszor, messzire elkerültem volna Norvégiát.
A nevetése hallatán szélesedett a mosolyom, de aztán sajnálkozva összehúztam a szemöldököm.
- Hát, sajnálom, hogy pont őt fogtad ki - húztam el a számat, majd én is kidobtam a kiüresedettkávéspoharamat. Az órámra néztem. - Hűha, mindjárt lekésem a vonatot. Sajnálom, de mennem kell. Jót beszéltünk. A viszontlásig, szervusz Seth - mosolyogtam rá majd ellépve mellette szaporán a kijárat felé igyekeztem. Nem számítottam beszélgetésre, és elhúzódott az idő. Közel voltam hozzá, hogy lekésem a vonatot és a következő csak két és fél óra múlva indult innen. Azt meg nem akartam megvárni.
|
A kávém lassacskán elfogyott, amit kissé sajnáltam, mert kezdtem élvezni a társalgást, ami nem volt kifejezetten rám valló. De mit is ne mondjak a Norvég királyról való beszélgetés egészen felüdített. Keztem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen, aki kattantnak tartja az öreget. A talpnyalói mind odáig vannak tőle, persze ők ezért kapták a fizetésüket, ahogy én azért, hoyg elhiggyem neki, hogy valki járkál a folyosókon, és rendbehozzam kéthetetnte ezt a dolgot. Az öcsém meg mikor erről beszéltem volna vele otthon állandóan kiröhögött, képtelenség Sebestiannal ilyen dolgokról beszélni. Ő a világ legfelszabadultabb ember, egyáltalán nem értem hogyan jutott be a Kingsmanbe. Persze én ajánlottam be, de kezdek ráérezni, hogy az öcsém komolytalanságát elbírja egy ilen szervezet. De valamit mégis nagyon jól csinálhatott ugyanis már magasabb beosztásban volt mint én. De a pénzt úgy szórta, mintha osztogatnák. Persze ő mindig azt mondta, hogy érett férfi, ennek ellenére még mindig a bátyjánál lakott. Az öcsém puszta gondolatától körül kelett néznem, hátha elcsípem, de ugyan úgy hült helye volt akár tíz percel azelőtt.
Kidoptam az üres műanyag poharat, majd a másik kezemet is zsembere vágatam.
- Ne hidd - nevettem fel - Ha orvoshoz megy jö a telefon, hogy át kel néznem szegény dokikat nem e hoztak a kastélyba gyilkos fegyvert. Így az orvosok innyekcióstűt, gézvágó ollót nem vihetnek be a kastélybe, mert ölni lehet vele - ingattam a fejem rosszalóan. Már vártam, hogy mikor jön a következő telefon, hogy idnulnom kell. Egy ideje hatalmas volt a csend Norvégia felől. Reménykedtem benne, hogy valamilyen más szerencsételent bíztak meg a király pátyolgatáésávalo, és én mehetek valami mediterrán égövbe.
|
A gép végre végzett a munkával, és én is a kezembe vettem a poharat, benne a friss, forró kávéval. Norvégia emlegetésétől akaratlanul is kirázott a hideg. Nekem csak kétszer kellett ott lennem, egyszer két, második alkalommal három napot, de nem volt túl kellemes. Senki sem tudta leimádkozni rólam a vastag, kötött pulóvereket és a hójáró csizmámat. Isten áldja a Kingsman szabókat, akik gondolnak azokra is, akik északon dolgoznak. Mindenki szerencséje, hogy olyan egyenruhát is gyártanak, amit a hegyvidékes tájakon is kényelmesen lehet viselni és kibírható a hideg. Nem mondom, hogy nehéz volt hozzászokni a rengeteg hóhoz és jéghez, hiszen Londonban semmi nem úgy van, ahogy mondják, ha esőt jósolnak biztosan sütni fog a nap, ha pedig meleget mondanak, biztos égszakadás és hideg lesz belőle. Ehhez hamar hozzászokik az ember. Norvégiát azonban csak egy dolog uralja: a hideg. És bár csodálatos vidék, én nem élnék ott, az biztos. El sem tudtam képzelni, milyen nehéz lehet Sethnek, hiszen ő gyakran szokott utazni oda, az uralkodó megszállottsága miatt. Megsajnáltam, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rám, de mégis úgy gondoltam, hogy Seth megérdemelne egy bevetést a melegebb országokban.
Az őszinte mosolyától meglepődtem, bár nem mutattam ki. Egy őszinte mosolytól láttán általában megváltozott a bájcsevej hangulata, és többé már nem nevezhettük bájcsevejnek, inkább egy munkatársak közötti társalgásnak. Egyetértően biccentettem.
- Egyetértek. Csak véleményem szerint, ha akármelyik orvos megpróbálná megvizsgálni, szegény király úgy gondolná, hogy épp az életére törnek - próbáltam burkoltan megfogalmazni, mit gondolok, de nem igazán sikerült. Ez sosem ment jól, de üsse kavics, végül is olyannal beszéltem, aki érti a problémát.
|
Norvégiába lassan kéthetente jártam, mert valami furcsa és érthetetlen okból a király megbízott bennem, és mindig engem kéretett magához, ha valami újabb szellem szálta meg a kastélyt. Persze sosincs ott senki, de mivel a Kingsman dolga, hogy megvédjék a világi vezetőket, így ezt kötelességemnek tudhattam be. Ilynkor két-három napot ott töltöttem, míg meggyőztem a királyt, hogy biztosan nincs senki itt az őrein meg a családtagjain kívül. Béha hosszabb időbe telt mint pár nap, ez attól is függött hány szem gyógyszerrel vett be kevesebbet vagy éppen többet. Már egy külön szobát is kialakított nekem, hogyha megyek akkor otthonosan érezzem magam. Norvégi viszont minden volt sak nem otthonos, a lábujjaim állandóan elfagytak, és dupla takaró nélkül úgy érztem, hoyg éjszaka halálra fagyok. Hozzám képest az ottaniak vékony holmikban járkáltak, míg én az istenért sem vettem volna le a vastag kabátom. A palotát pedig már minden szinten ismertem, ugyanis az első dolog, hogy az összes szobát átnézette velem a király minden alkalommal. A hercegnek pedig már említettem, hogy nem ártana egy orvosnak megmutatni. Persze csak finoman úriember módjára. Így számomra már elég élvezhetetlenné vált Norvégia hegyvidékes tája. Sajnos ebben a látképben nem tudtam gyönyörködni, ha, éppen azon voltam, hogy a testhőmérsékletem a helyén maradjon. Bezzeg Görögországot tudtam volna élvezni, napsütés, finom étkek, és valami rendes munka.
- Ugyan olyan mint mindig. Hideg és fárasztó - feleltem az országról feltt kérdésére. Amit pedig a királyról kérdezett, amiatt egy csepp mosoly ült ki az arcomra. Egy kisebb nevetőgörcsöt kaptam, majdnem ott helyben. Ez a kérdés talált, de egy úriember nem kezd idétlenül vihorászni. Úgyhogy inkább egy korty kávéval leblítettem a torkomon felfelé kúszó nevetést - Egyenlőre még küszködik vele, de remélem nemsokára nem nekem kell kezelnem ezt a dolgot, hanem az orvosainak - morogtam magamban. A megjegyzésem az uralkodórol csak finom célzásnak szántam. Mégis hoygan nézett volna ki, ha nyíltan ócsárlok egy uralkodót. Bár őszintén reménykedtem benne, hogy lassan lecserélik az öreget, és a heylére lép a fiatal herceg, akivel sokkalta könnyebnek bizonyult a kommonukáció.
|
Ahhoz képest, mekkora a világ és ez a főhadiszállás, elég kevesen voltunk ahhoz, hogy minden munkatársunkat ismerjük. Kicsi a világ, tartja a mondás. És ez a Kingsmanre tökéletesen igaz volt. Általában egyedül küldtek minket bevetésre, csak nagyon komoly helyzetben tárultunk, mégis, egy-egy magányos küldetés alkalmával is simán összefuthat az ember egy munkatársával az utcán, legyen az utca Moszkvában vagy Lisszabonban. Szerencsém volt Görögországgal, nem volt nehéz ügy, és egyedül is tökéletesen helyt álltam. És a gazfickók megfigyelése mellé párosult a csodálatos táj és környezet, a napsütés, és a kedves emberek. Tökéletes helyszín volt, nem úgy, mint a hideg Norvégia, ahová emlékeim szerint legutóbb ment Seth. Én is voltam már ott a királyi családnál, és bár az ember lábujja szinte lefagy a hidegben, a hegyek ott is festőiek. Egy norvég hegyekről készült képet adtam ajándékba a szomszédomban lakó Mrs. Bowmannek, aki fénykorában ott élt néhány évet, és mikor hazaértem a munkából, vagy épp utaztam el, mindig beinvitált egy teára és mesélt a régi norvég emlékeiről.
Amint Seth félrelépett, én vettem át a helyét. A főhadiszálláson ez az automata adta a legjobb kávét és azt hiszem ezzel mindenki tisztában volt, aki itt dolgozott.
Seth kérdése hallatá felnéztem a férfira. Fölém magasodott, de nem éreztem zavarban magam, megszoktam már, hogy a férfiak általában fölém magasodnak.
- Szép és napos - csicseregtem válaszul. Ilyenek ezek a bájcsevejek, mindenki udvarias, csupa báj és mosoly, és felteszünk néhány csevegős kérdést, mielőtt elvállnának az útjaink. - És Norvégia? Az uralkodó még mindig nem tette túl magát a paranoián? - Az a férfi elképesztő volt. A királyi palotát felszereltette a legújabb biztonsági rendszerrel, kamerák figyeltek mindenhol, és szinte az összes ablakhoz és ajtóhoz őrt állított. Az oda bejutás illegálisan egyenlő volt a lehetetlenséggel, az uralkodó mégis úgy gondolta, hogy valakik bizony ott benn garázdálkodnak és az ő halálát akarják.
|
Mire kivehettem volna automatából a kávét, máris társaságom akadt. Az egyetlen hátránya a cégnek, hogy minden embert ismersz, és a bájcsevej elvárt, hisz itt úriemberhez méltóan kell vislkedni. És természetesen pn sosem voltam az a beszédes típus, de az elmúlt éveim során megtanultam udvariasan viselkedni a kollégáimmal szemben.
- Darcy - biccentettem vissza a lánynak, majd elemeltem a forró poháaharat, és belekortyoltam. Mint mindig isteni volt az ital. Bár lehet, hogy csak egy gép volt, amit a sarokba vágtak, de akkor is ez az autómata főzte a legjobb kávét. Nem csoda, hogy mindenki idejárt, és összefutottam valakivel.
- Milyen volt Görögország? - érdeklődtem csevegő hangnemben, majd a szabad kezemet belecsúsztattam a zsebembe, hogy ne látszodjon, hogy morzsolom az ujjaim. Ha ideges voltam, vagy hazudtam, akkor mindig ezt az árulkodó jelet használtam. Most csak egyszerűen a bájcsevej nem túl csábító gondolatán agyaltam, és egy cseppett a feszültségem akartam levezetni. Be kell valjam, egy kissé féltékeny voltam a lányra, mert engem nem osztottak be arra a küldetésre, pedig mindig is meg akartam nézni Görögországot. Helyette mehette, megint a Norvégokhoz fagyoskodni, mert az uralkodó halucinál, és biztosítani kelett az épületet, mert bevallása szerint járkáltak az épületbe. Így egy cseppnyi irigység motoszkált bennem, amit elfojtottam, amennyire csak sikerült.
|
Az utóbbi időben végre volt egy kis nyugalmam. Egy hónapja értem haza egy görögországi bevetésről, ami hetekig tartott, így hát igényeltem egy kis pihenőidőt magamnak. Jó volt újra a kis lakásomban Susie-val, és eddig nem is tudtam, mennyire tud hiányozni a festés. Négy hétet töltöttem otthon és maga volt a mennyország, bármennyire is hiányzott a munkával járó izgalom. Jó volt végre bekucorodni a kanapé sarkába úgy, hogy tudtam, senki sem fogja betörni az ablakomat, hogy rám támadjon. Görögországban sajnos nem volt ilyen nyugalmam, ott mindig ébernek kellett lennem, és mindenki elhiheti, a folyamatos éberség szörnyen fárasztó. De hát Kingsmanként nem panaszkodhattam, nem lett volna úrihölgyhöz méltó, úgyhogy minden szitkomat magamban tartottam és megvártam, hogy hazaérjek. Nem vagyok barátkozós típus, tehát én azok közé tartozom, akiknek a legjobb barátjk tényleg a kutyájuk. Susie-nak beszéltem ki minden gondomat, ő pedig félrebillentett fejjel, figyelmesen hallgatott, majd farkcsóválva hozzám bújt. Talán nem is véletlen, hogy jobban szeretem a kutyákat, mint az embereket.
Természetesen az életemben mindig a munka volt az első, legalábbis az elmúlt négy évre ez vonatkozott. Jól esett a pihenés, de a negyedik hét végén már közel voltam az őrülethez. Felgyűlt bennem az energia és le kellett vezetnem. Szóval a szabadságomat követő első napon máris itt voltam a főhadiszálláson, és az egyik edzőteremben töltöttem el néhány órát. Jól esett a mozgás, és bár otthon is minden reggel futottam, az azért nem volt olyan jó érzés, mint a boxzsák püfölése. Elszaladt az idő, és sietnem kellett, hogy elérjem a vonatomat. Miközben a főhadiszállás folyosóin ballagtam, rájöttem, milyen fáradt is vagyok, így hát a kávéautomata felé vettem az irányt, hogy felfrissítsem magam. Reméltem, hogy nem találok ott senkit, de az automaták körül mindig lézengett valaki, pont mint most. A mostani ember Seth Paavola volt, akit már messziről megismertem. Mire odértem mellé és az automata mellé, már a műmosoly díszitette az arcomat.
- Üdv - biccentettem, és megvártam, hogy megvegye a kávét, utána pedig én is odaléptem az automatához.
|
Ma is sokáig bent maradtam dolgozni, jobban mondani a tegnapi napom elég hosszúra sikeredett, így az egyik ideiglenes szobában töltöttem el az éjszakát. Attól fügetlenül, hogy a gonosz nem mozgolódott mostanában, nekem annál több munkám akadt. Néhány béke ideji tárgyalás, amik a fejlesztésekről szóltak. Tökéletse alkalom, hogy az ember egy jót szunyáljon. Hisz ezek a tárgyalások nem kötelezők, csak meghalgathatók, néhány személynek természetesen ott kell ülni, de én nem voltam olyan magas beosztásba, hogy egy székeh szöhezzenek, így csak önszáántambol ültem be, és bóbiskoltam egy jót a kényelmes székben, amiből vagy egy tuvcatnyi van a tárgyalóban. Tulajdonképpen inkább amolyan munka alóli kibújásnak is lehettt ezek hívni, ugyanis aki ott volt az ilyenkor féretehetett mindent. Nem arról volt szó, hogy nem szerettem a munkám, csak egyszerűen néha elegem volt abból, hogy az adminisztrátoroknak számoljak be részletesen a bevetésekről, hogy ők bepötyögjék a rendszerbe. Így végigültem egy újabb tárgyalás, amit a legújabb egyedi készítésű kalapról szólt, amibe mikrofont meg kamerákat ültettek. Akartam mondani, hogy ez nem túl egyedi húzás egy ilyen titkos szolgálatnál, még a kém filmekben is eredetibb ötleteket voltak képesek összedobni. Így az űlés végével kapkodtam össze a cuccaim, hogy haza induljak. A folyosón még körülnéztem, hátha az öcsémnek is lejárt a munka ideje, és együtt mehetünk, de nem láttam sehol, így megáltam egy kávé autómatánál, hogy el ne aludjak mielőtt beesnék a küszöbünkön.
|
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés